David gyerekkori jó barátom, azóta nem láttam mióta Kanadába költözött. Ezért is lepődtem meg annyira, hogy itt van. Azt hittem már régen elfelejtkezett rólam, és azokról a dolgokról, amik New Yorkhoz kötik. Az is megfordult a fejembe, hogy talált magának valakit, akivel boldogan élnek és ezért nem is hívott mostanában. Ezek szerint tévedtem.
- Hát te?- kérdeztem meg a hosszas hallgatásom után.
- Gondoltam meglátogatlak.
- Azt hiszed ezt be is veszem? – kérdeztem vigyorogva.
- Na jó, visszaköltözöm New Yorkba. Nem való nekem Kanada, túl unalmas – mondta a tipikus mosolyával.
- Ezen nem csodálkozom - David sosem bírt egy helyben ülni. Mindig volt valami dolga vagy, ha nem akkor csinált valamit.- Hogyan tovább?
- Nem tudom. - és elkezdett szakadni az eső - Kezdetnek talán jó lenne fogni egy taxit mielőtt teljesen elázunk.
- Támogatom az ötleted. - Szerencsénk volt, pont megállt egy taxi, gyorsan bele is ültünk.
- Nem szállásolnál el mára? - kérdezte kisfiús mosollyal.
- De, persze addig maradsz ameddig akarsz, úgyis egyedül vagyok.
- Igen?! És Marc? Jól sejtem, hogy megcsalt az a szerencsétlen?
- Jól - mondtam színtelen hangon.
- És mióta vagytok külön?
- Fél év.
- És mi ez sok szatyor? - kérdezte vigyorogva.
- Kérlek ez a báli ruhám holnapra, Marc apjának a ..
- Szokásos estélyére. tudom, tudom. Engem is meghívtak, azt ne mond, hogy te elmész.
- Pedig el. Miért baj? - néztem rá értetlenül.
- Én se akartam, de akkor muszáj lesz téged elkísérni.
- Engem nem kell kísérgetni, már van párom.
- Hmm és ki az?
- Azt nem tudom - erre kinevetett - fejezd be -vágtam oldalba vigyorogva.- Komolyra fordítva a szót tényleg eljössz?
- Hát még meglátom.
- Oké, meg is érkeztünk, én lefekszek aludni, mert hulla fáradt vagyok, de te csak érezd magad otthon.
- Köszönöm.
Másnap reggel borzalmas fejfájással ébredtem, körülbelül úgy, mintha másnapos lennék. Megfordultam és majdnem leestem az ágyról mikor megláttam, hogy David is benne fekszik.
- Ugye nem az, amire gondolok - kérdeztem gyanakvó arccal.
- Mire gondolsz?- kérdezte ördögi mosollyal - Arra, hogy nem tudsz nekem ellenállni?
- Jaj, fejezd be.Nem így gondoltam az érezd magad otthont. Na tűnés az ágyamból - vágtam hozzá egy párnát.
- Jó, megyek már - mondta vigyorogva.
Bolond, mindig a frászt hozza rám. Észre se vettem mennyire hiányzott már nekem, a legtöbb gyermekkori emlékem hozzáköt, együtt éltük át életünk egyik legszebb és legrosszabb pillanatait. De ennek vége, felnőttünk legalábbis azt hiszem. Na elég ebből ma lesz a bál és még sehogy se állok.
Még egyszer felhívtam Leightont és megpróbáltam belőle kiszedni, hogy ki lesz a kísérőm, de most sem sikerült.Alig várom az estét, már csak azért is, hogy megtudjam kivel megyek oda.
Hosszú ideje nem hoztam új részt, ne haragudjatok csak iszonyat kevés időm van és sosincs időm befejezni azt, amit eltervezek így a történetre alig jut idő. Remélem tetszik.
xoxo
