Chapter 1

Meg is hoztam az első fejezetet, gondoltam nem húzom tovább az időt, majd meg lesz az 5. olvasó is előbb vagy utóbb(remélem minél hamarabb:))
Zeneajánlás:

/Cat szemszög/

Egy újabb reggel. Az ébredés mindig nehézkesen megy, főleg mióta elhagyott..
Vele minden könnyebb volt, még a tudat, hogy létezek is. Ezt már tagadni se tudom..

De megunt és eldobott, mint a kisgyerek a régi játékát. Hála Nayanak ma már nem gondolok rá annyit, és szerencsére New York is elég nagy ahhoz, hogy elkerüljem a drága exem.

Izgatottnak kéne lennem, mert állásinterjúra megyek, de valahogy a munka gondolata nem villanyoz fel.

Elmélkedésemből a telefonom zökkentett ki, természetesen Naya volt az. Mindig is odafigyelt rám így most is figyelmeztetett SMS-ével, hogy el ne késsek. Ekkor észbekaptam és 5 perc múlva teljes harcidíszben rohantam a kocsimhoz.

Amilyen szerencsém volt ismét dugóba keveredtem, na igen ezért nem szeretek New Yorkban élni..

Tehát esélyem se volt, hogy odaérjek, így megpróbáltam minél hamarabb kikeveredni a dugóból.
Egy plázához lyukadtam ki, a mellettem parkoló autó felmondta a szolgálatot. Úgy döntöttem segítek neki, átéreztem a helyzetét és egyébként sem akadt jobb dolgom. Odasétáltam hozzá:

- Szia! Cat vagyok, tudok  valamiben segíteni? - kérdeztem kissé bátortalanul. Megfordult és kezdett nagyon ismerősnek tűnni.

- Szia! - a felismerés villámként csapott le rám.. hisz ez Leighton Meester. Zavarom próbáltam leplezni kisebb-nagyobb sikerrel. Erre ő csak elmosolyodott. - Már elintéztem, de egy kis társaság jól jönne amíg várom a megmentőmet.

- Miért is ne. - mondtam egyszerűen.

Sokáig beszélgettünk, mintha már évek óta ismernék egymást. Leighton nagyon kedves lány és megbeszéltük, hogy ezt megismételjük egy kávé társaságában. Végülis egész jó napom volt, nyugtáztam magamban.

Hirtelen a csengő hangja törte meg a ház csendjét. Odasiettem és kinyitottam azt, ami ott várt teljesen kiborított...

Ennyi lenne, elég rövid lett, de nem akartam, hogy erőltetett legyen. Megjegyzést hagyhatnál!:)