Chapter 2

Meghoztam a frisset (egész hamar), különösebb dolgot nem szeretnék hozzáfűzni.

Kommenteket várom! Kíváncsi vagyok a véleményetekre, anélkül nem tudom, hogy tetszik-e amit írok vagy épp nem :)
Zeneajánlás: 

/Cat szemszög/

- Marc..?! - csak ennyit tudtam mondani, közben az agyam csak úgy kattogott.

Reméltem, hogy elkerülhetem ezt a találkozást. Valahol mindig is tudtam, hogy egyszer újra kell látnom, de abban bíztam, hogy később. Nem tudtam mit fogok érezni, ha újra látom. Most leginkább utálatot és undort, ami meglepett.

- Hiányoztam? - és szája ördögi vigyort öltött. Erre csak gúnyosan megforgattam a szemem.

- Mit akarsz? - kérdeztem színtelen hangon.

- Csak meglátogatlak.

- Nagyszerű, látod jól vagyok, mehetsz is.

- Mi ez a gorombaság? Féléve még a nyakamba ugrottál, ha találkoztunk.- a rosszfiús vigyorát le se lehetett törölni. Ezzel még mindig le tud venni a lábamról..

/Fél évvel korábban/

Imádok Marc mellett ébredni, a tudat, hogy van kihez tartoznod.. csodálatos érzés. Ki gondolta, hogy tökéletest párt fogunk alkotni? Teljes ellentétei vagyunk egymásnak, de van benne valami, ami megfogott és nem enged el. El kell utaznia pár hétre, igazi próba lesz nekünk..Vele akartam tölteni az utolsó napját itt, de azt mondta nem ér rá. Így az estét töltöm vele csak ugye ő nem tud róla. Izgatott vagyok, remélem örülni fog a meglepetésemnek.

Odaértem a házához és bementem. Halkan felmentem a szobájába és benyitottam. A látvány.. a szívem darabokra tört. Naya már többször mondta, hogy nem tetszik neki Marc, de én nem hallgattam rá. Sírva rohantam ki a házából, nem akarom látni soha többé. Ami meglepett, hogy nem halmozott el bocsánatkérő ajándékokkal, SMS-kel, hívásokkal. Még csak nem is próbálkozott, ennyit értem neki? 

/Jelen/

Észre se vettem mikor jöttünk be a házba, de Marc már helyet foglalt, én a tőle legtávolabbra eső kanapét néztem ki magamnak.

- Szóval.. - próbáltam emlékeztetni arra miért is jött.

- Szóval azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Még mindig szeretlek - értetlenül néztem rá, ekkor elkezdett nevetni.

- Mi bajod van?

- Látnod kellett volna az arcod. Nem ezért jöttem amúgy, amit az előbb mondtam nem igaz. Vagyis csak részben. Azért jöttem, hogy átadjak egy meghívót. Apám még mindig szívesen lát az éves jótékonysági estélyén.

- Köszönöm.

Gúnyos vigyor és távozott is. Nekem ez zavaros, inkább lefekszem aludni.

Másnap első dolgom volt Nayat felhívni és megbeszélni vele egy találkozót.

- Na végre, hogy ideértél - mondtam Nayanak

- Mi ennyire sürgős?

- Sokat kell mesélnem. Mivel kezdjek jó vagy rossz hír?

- Rossz - vágta rá leülni készülő barátnőm.

- Tegnap este vendégem volt.. Marc.- értetlenül nézett rám- meghívott az apja éves jótékonysági estélyére.

- Hmm.. elmész?

- Nem hiszem.

- Miért nem? Én a helyedben elmennék, hátha találkozol valakivel - kacsintott rám.

- Ha már itt tartunk jöjjön a jó hír. Találkoztam Leighton Meester-el. - szemei kikerekedtek. Elmeséltem az egészet, az állásinterjús dolog miatt csúnyán nézett, de mikor mondtam, hogy Leighton találkozna még velem szemei már ismét mosolyogtak.
Sokat segített, hogy elmeséltem Nayanak a dolgokat, de egy valami még nem tiszta.

"- Szóval azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Még mindig szeretlek - értetlenül néztem rá, ekkor elkezdett nevetni.

- Mi bajod van?

- Látnod kellett volna az arcod. Nem ezért jöttem amúgy, amit az előbb mondtam nem igaz. Vagyis csak részben." - játszottam le magamban újra a beszélgetést. Most akkor sajnálja, ami történt vagy még mindig szeret. Eddig nem is figyeltem erre a megjegyzésére, mi van, ha még mindig szeret?

Ennyi, remélem tetszett:)

Kommenthatár nincs, de azért jól esne pár.